Tartalom
A Tourette-szindróma olyan neurológiai betegség, amely az embert impulzív, gyakori és ismétlődő cselekedetekre, más néven ticsekre készteti, amelyek a kínos helyzetek miatt akadályozhatják a szocializációt és ronthatják az illető életminőségét.
A Tourette-szindróma tics általában 7 és 11 éves kor között jelenik meg, kezdve egyszerű mozdulatokkal, például a szem pislogásával vagy a kéz és a kar mozgatásával, amelyek súlyosbodnak, ismétlődő szavakkal, hirtelen mozdulatokkal és ugatásként hangzanak el. , morogni, kiabálni vagy káromkodni.
Vannak, akik társadalmi helyzetekben képesek elnyomni a tikkeket, mások azonban nehezen tudják kordában tartani őket, különösen, ha érzelmi stressz időszakát élik meg, ami megnehezítheti iskolai és szakmai életüket. Az egyik gyakori következmény az elszigeteltség, amely intenzív szenvedést okoz.
Hogyan lehet azonosítani a szindrómát
A Tourette-szindróma tüneteit általában először a tanárok látják, akik megjegyzik, hogy a gyermek furcsán viselkedik az osztályteremben.
Néhány ilyen jel és tünet lehet:
Motoros tikek
- Egy szempillantás alatt;
- Döntse meg a fejét;
- Megvonod a vállad;
- Érintse meg az orrát;
- Grimaszol;
- Mozgassa az ujjait;
- Trágár mozdulatok;
- Rúgások;
- Nyakrázás;
- Hit a mellkason.
Vokális tikek
- Káromkodás;
- Csuklás;
- Kiáltani;
- Nyárs;
- Clucking;
- Nyögni;
- Üvöltés;
- Tisztítsd meg a torkot;
- Ismételje meg a szavakat vagy kifejezéseket;
- Használjon különböző hangnemeket.
Ezek a tünetek többször is megjelennek, és nehezen kezelhetők, ráadásul az idő múlásával különböző tikkekké fejlődhetnek. A cicák általában gyermekkorban jelennek meg, de 21 éves korukig jelenhetnek meg először.
A ticsek általában eltűnnek, amikor az illető alszik, alkoholos italok fogyasztása vagy olyan tevékenység során, amely nagy koncentrációt igényel és súlyosbodik stressz, fáradtság, szorongás és izgalom esetén.
A diagnózis megerősítése
Ennek a szindrómának a diagnosztizálásához előfordulhat, hogy az orvosnak megfigyelnie kell a mozgásmintát, amely általában naponta többször és gyakorlatilag minden nap történik legalább egy évig.
A betegség azonosításához nincs szükség speciális vizsgálatokra, de egyes esetekben az ideggyógyász elrendelhet mágneses rezonancia képalkotást vagy számítógépes tomográfiát, például annak ellenőrzésére, hogy fennáll-e egy másik, hasonló tünetekkel járó neurológiai betegség.
Mi okozza a szindrómát
A Tourette-szindróma genetikai betegség, gyakoribb ugyanazon családba tartozó embereknél, pontos oka még nem ismert. Jelentések vannak olyan személyről, akit fejsérülés után diagnosztizáltak, de a fertőzések és a szívproblémák is gyakoribbak ugyanazon családon belül. A betegek több mint 40% -ának rögeszmés kényszeres rendellenessége vagy hiperaktivitása is van.
Hogyan történik a kezelés
A Tourette-szindróma nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel kontrollálható. A kezelést neurológusnak kell irányítania, és általában csak akkor kezdődik, amikor a betegség tünetei befolyásolják a napi tevékenységeket vagy veszélyeztetik az ember életét. Ilyen esetekben a kezelés a következőkkel végezhető:
- Neuroleptikus gyógymódok: mint például a Haloperidol vagy a Pimozida, amelyek blokkolják az agy neurotranszmittereit, amelyek felelősek a tikumok megjelenéséért;
- Antidepresszánsok: például a Fluoxetin, amelyek csökkentik a szomorúság és szorongás tüneteit, amelyek csípést okozhatnak;
- Botox injekciók: motoros tikokban használják a mozgások által érintett izom megbénítására, csökkentve a tikek megjelenését;
- Adrenerg gátló gyógyszerek: például klonidin vagy guanfacin, amelyek segítenek szabályozni a viselkedési tüneteket, például az impulzivitást és a dührohamokat.
Ezek a gyógymódok azonban nem kezelik a Tourette-szindróma minden típusát, ezért fontos lehet egy pszichológus vagy pszichiáter konzultációja pszichoterápiás vagy viselkedésterápiás foglalkozásokon is, ahol a betegség tickeinek ellenőrzésére szolgáló módszereket oktatnak.
A gyereknek abba kell hagynia a tanulást?
A Tourette-szindrómával diagnosztizált gyermeknek nem kell abbahagynia a tanulást, mert minden képessége van a tanulásra, mint minden másnak, akinek nincs ilyen szindróma. A gyermek folytathatja a normál iskolát, külön oktatás nélkül, de beszélni kell a tanárokkal, a koordinátorokkal és az igazgatókkal a gyermek egészségügyi problémájáról, hogy pozitív módon segíthessék fejlődésüket.
A tanárok, osztálytársak és szülők megfelelő tájékoztatása a szindróma tüneteiről és kezeléséről elősegíti a gyermek megértését, elkerülve a depresszióhoz vezető elszigeteltséget. A gyógymódok hasznosak lehetnek a trükkök ellenőrzésében, de a pszichoterápiás foglalkozások is alapvető részét képezik a kezelésnek, mivel a gyermek ismeri egészségi problémáját, és nem tudja teljesen kontrollálni azt, gyakran bűnösnek és nem megfelelőnek érzi magát. .